2013. augusztus 21., szerda

Iskolakezdés

Mi is gőzerővel készülünk az iskolára. Azt hiszem ma az utolsó tételt is kipipáltuk: megvettük az ünneplőt. Eddig sikerült elkerülni ezt a förmedvényes öltözéket, bár már oviban is forgatták a szemüket a konzerv anyukák, hogy micsoda módi egybe-ruhában évzáróra vinni a gyermeket. Az egyenruhával nincs bajom, de az itthoni kínálat ocsmányabbnál ocsmányabb műszálas, műselyem, strasszköves, anyagában mintás, vagy ócska, gépi hímzéses cuccokból áll. Cserébe mondjuk olcsó. De ott feszítsenek keresztre, ha fehér harisnyát adok hozzá a gyerekre, meg fekete lakkcipőt! Luca sem volt elragadtatva. Közölte, hogy inkább menne egy szép ingben, mellényben, meg farmerban, de hát ha ez a módi. Már 1990-ben is ez volt, meg sejtem ez is lesz 100 év múlva is.
A füzeteket, technika csomagot a tanítónénik veszik meg, hogy egységes legyen és ne legyen vita. Ha valami elfogy, ők pótolják, hiszen a gyerek sokszor elfelejt szólni, ha elfogy a ragasztó, vagy bármi. 5000Ft-ot adtunk be, ebből kijönnek a füzetek erre az évre a többi cucc meg valószínű 4. -ig elég lesz.
A tornadressz meg a melegítő Decathlonból lett, kb. 5000Ft volt az egész, fehér pólóval együtt. Az iskolatáska 25.000Ft volt, de ebben az összes írószer benne van már, a tisztasági csomaggal, tornazsákkal együtt. Két darab postairón kellett még, de azt kaptak az ovis ballagáson. A végösszeg ünneplővel olyan 40-45.000Ft, amiben egy tornacipő is van még. Telefon nincs. Ebben én vagyok konzerv. Nem tudom, meddig úszhatjuk meg, de totális baromságnak tartom, amíg nem megy egyedül sehova!!!

Ezzel az első gyerekem készen áll, hogy 2 hét múlva iskolába menjen. Abban azért nem vagyok biztos, hogy én is készen állok rá, hogy ő iskolába menjen. Ezzel új korszak kezdődik, ami jó esetben kb. 20 évig meghatározza majd az életünket. Aggódom. Hogy hogy boldogul majd. Hogy mennyire tudom hagyni, hogy önmaga legyen. Hogy mennyire lehet engedni, hogy önmaga legyen és hol van a szabadság meg a szülői felelősség határa??? Hogy ami nekem fontos, az neki is fontos lesz majd? És ha nem, el tudom-e fogadni, hogy nem az? Annyira remélem, hogy jó alapokat kapott. Hogy tudja, hogy nagyon szeretjük és ránk mindig számíthat.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése