Télen agyaltunk egy kicsit, aztán maradtunk a jól bevált Görörországnál és lefoglaltuk. Felháborít, hogy vannak helyek, ahol 200-300eFt PLUSZT kérnek azért, hogy családi szobába mehess, ami nem tágas, két légterű lakosztály, hanem emeleteságyas barakk. Nonszensznek tartom, hogy míg két felnőtt teljesen reális áron el tud utazni, addig gyerekkel háromszor annyi minden. Persze ez azért is van, mert a szállodákban alig pár családi szoba van, így last minute foglalás kizárt gyerekkel...
Mondjuk nem is nagyon szeretem a repülős utakat, ahol aztán egy hétig más dolga sincs az embernek, mint feküdni és enni egy sok 10.000 nm-es szállodakomplexumban.
Idén az a különös helyzet állt elő, hogy otthon melegebb van, mint itt. Na itt sem fázunk persze.
Kis történeti áttekintés:
0. nap: egész nap bepakolás, készülődés. Lányok sátorozni voltak, onnan elhoztuk őket, majd megállapítottuk, hogy eszünk ágában sincs Röszkénél 3 órát várni, így 16h-kor elidultunk este 19h helyett és bőven átértünk a tiszaszigeti kis határon. Onnan még durván 900km volt hátra. Szerbiában nyújtóztunk egyet a mekiben (minden fullon volt törökkel) majd egész meglepő gyorsasággal jutottunk túl a makedón és a görög határon is. Lacka egy hős volt. Végig vezetett. Én azt hiszem 20 percet aludtam. Még sötétben értünk Görögországba. Pont kezdett felkelni a nap, mire a szállásra értünk. Szerencsére nem kellett sokat várni, mire szobát kaptunk. A lányok kb 23h-tól ébredés nélkül átaludták az utat, de nagyon humánusan visszaaludtak érkezés után.
1. nap: a nap nagy része fürdéssel, bevásárlással telt. Felkerestük Mariat, a szokásos gyrosost, aki idén új helyre költözött, délután aludtunk, este pizzáztunk (van egy jó olasz étterem itt :) ) aztán vidámparkoztunk, majd kidőltünk.
2. nap: reggel Lacka észrevette, hogy nincs meg a telefonja, így amíg ők fürödtek, én átkutattam a falut a telefonért. Végül előkerült az étteremből nagy boldogságunkra, mert elfelejtette az ügyféljelszavát és mivel ő az egyetlen aláíró a cégében csak elég kalandos úton lehetett volna letiltani. A nap lényegében medencézéssel és tengerpartozással telt. Luca a tengert, Noncsi a medencét szereti jobban.
3. nap: reggeli után összeszedtük magunkat és átautóztunk Litochoroba, ami pár km innen. Ott feltöltöttem a tavaly vásárolt net SIM kártyát, meg megpróbáltuk megkeresni a kanyont. Ezzel el is ment a délelőtt. A város amúgy gyönyörű. Meredek, iszonyatosan szűk kis utcák, csodás házakkal. Közlekedni kb lehetetlen. Nem csoda, hogy ezek a görögök olyan... Hogy mondjam szépen... "Pató Pál urasan" állnak mindenhez. A végén meg lett a kanyon. Sétáltunk is az erdőben. Ez is tipikusan olyan hely, ahova ősszel-tavasszal jó jönni, ugyanis víz nem nagyon volt a mederben. Az út végén látszott, milyen gyönyörű, kristálytiszta pataknak kellene ott lennie eredetileg.
Kirándulás után elindultunk Katerinibe cipőt venni a lányoknak. Van egy legendás, 3 emeletes gyerekcipőbolt, amit tavaly óta emlegetnek. Mivel a görög üzletek szerdán (és hétfőn is) csak délelőtt vannak nyitva, direkt megkérdeztük a legnagyobb szálloda recepciósát, hogy elinduljunk-e. Mivel ő azt mondta, hogy augusztusban nyitva van minden, menjünk nyugodtan, hát mentünk. A kocsi GPS-e valamiért rosszban van Katerinivel, mert a belvárosba csak 60km-es kerülővel akart bevinni, így kicsit kavarogtunk, mire beértünk és parkolóhelyet is találtunk. Sok értelme nem volt, mert végül mindent zárva találtunk... Lányok kicsit szomorkodtak, de megígértük, hogy visszajövünk.
A nap további része a medencében telik, este gondolom mehetünk vidámparkozni is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése