Én szeretek vidéki lenni. Beszélek "Hoch-magyarul", meg nem is szédülök a betonon, szóval szerintem nekem csak előnyöm származott a vidékiségemből. Szeretem, hogy a lányok is itt nőhetnek fel. Ma este összehoztunk egy kis nosztalgia-estet az árvízi bandával a borpincénél. Hihetetlen, de gyerekkorunk óta ismerjük egymást kisebb-nagyobb kivétellel. Annyira jó látni, hogy Laci milyen nyitott az egésszel kapcsolatban. Sokszor már azt mondhatom, hogy jobban ismer 1-2 helyi srácot, mint én. Ő, az ős-pesti! Sőt, budai, mert ugye ő kikéri magának... :)
Ma a pincénknél grilleztünk hamburgert. Olyan volt, mint kislány koromban, amikor összejöttünk a szomszédokkal utcabálozni, vagy csak a gyerekekkel bandáztunk a kertekben. Koszosak voltunk, a könyökünkön csöpögött a dinnyelé, a hajunkban bogáncs volt de nem is lehetett volna ennél jobb!
Ma csak a szúnyogok zabáltak fel majdnem. Ja, és Lucának kiesett a felső foga. Ez az 5. Most már igazi foghíjas elsőbés lesz. Beletört a hamburgerbe, pedig nagyon óvatosan próbálta enni az útpadkán ülve a pince bejárata előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése