Hallgattam ezeket az előadásokat és komolyan elgondolkodtam azon, hogy engem mi tesz boldoggá. Most a teljesség igénye nélkül pár (néhol elég közhelyes) apróság:
- szeretem nézni, ahogy a kis-családom ül az asztalnál és eszik (biztos vmi tömőgép, vagy olasz mamma vagyok )
- amikor másnak örömet okozhatok. Valami apró, spontán meglepi, vagy hónapokig tervezett bármi. A lényeg, hogy mosolyt csaljon valaki arcára.
- amikor futás közben hazafele az utolsó kanyar előtt elindítom a befutós zenémet
- a tavaszi virágok
- amikor egy rohanó városban megállok, felnézek és a sok egyforma ház között csodás dolgokra bukkanok, mondjuk szép tetőre egy régi épületen
- amikor kezembe veszek egy könyvet, amit rég olvastam és hirtelen jut eszembe az egész történet
- visszatérni olyan helyekre, amikhez sok emlék köt
- látni, hogy a kislányaim mennyire szeretik egymást
- visszahallani valami olyat, amit tőlem tanultak (nem, nem az "Isten szerelmére igyekezzél már kicsit!"-re gondolok :) )
- az az érzés, amikor lefele megyek a libikókán, vagy magasról hirtelen leesek és csikiz valami a hasamban
- tetőablakos szobából végignézni egy igazi, villámlós-dörgős vihart
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése