Ma úgy alakult, hogy reggel szépen sütött a nap, szóval gondoltam egy merészet és ovi helyett az állatkert fele vettük az irányt. Már régóta terveztük, hogy megnézzük a kis elefántot, de én ilyen helyekre hétvégén nem kockáztatom a bejutást, eléggé tömegiszonyom van. Ma a hőmérséklet tökéletes volt, és még parkolóhelyet is találtunk. Hurrá!
A reggelit egy asztalnyi méretű lángossal abszolváltuk. Bent tényleg az egész parkot bejártuk. Olyan jó volt, mert már mindkét lányt érdekelték az állatok. luca pedig az összes táblát elolvastatta, hogy megtudja, melyik állat hol él és melyik kígyó a legmérgesebb. Bent a szokásos kürtöskalács volt a menü, Luci állati aranyos volt, fél órát állt az ajtóban és figyelte, hogy készül. Note to self: vmi kulacsot vagy egyebet vinni legközelebbre, mert bent csak kis üveges innivalót lehet kapni!
Utána még kint kaptak egy-egy főtt kukoricát, amiből mindkettőt Noncsi ette meg. Délután 2 után indultunk haza, mert már elfáradtak a lányok rendesen. Nonó az első kanyarban bealudt. :) A következő kívánság a vácrátóti arborétumban piknikezés, egyszerűen imádnak minikajákat csomagolni és kint megenni.
A gyerek és a víziló ugyanaz. Csak elröpült 5 év...
Nem tudom, mennyire látszik, de itt Luca átkarolja Noncsit, mert a nagy tömeg összenyomta és félt... ❤
A kecskeetetés élőmunka és költséghatékony verziója: anya fel-alá ugrálva, 3 zacskó zoo-csemegét elhajigálva próbálta elhajtani a nagy kecskéket, hogy a lányok 5 szem kaját oda merjenek adni a fogatlan kis kecskéknek. De olyan boldogok voltak, hogy tutira megérte!!!!! :)
Amikor a gyerekek várakozás közben unatkoznak, kreatív megoldás, hogy 10 percig ne nyúzzanak: "Lányok, próbáljátok megnyalni a könyökötöket!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése