Anyák napja 1.

Vannak pillanatok, amikor az összes reggeli hiszti feledésbe merül. Amikor az ember lánya, illetve anyja csak áll és bőg a meghatottságtól. Hát ilyenek vagyunk, mi, anyák...

És a kis kézműves gyönyörűségek mellett kaptam Tőlük virágokat is, amiket együtt ültettünk el a vihar után. Nincs túl nagy kertünk. Igazából az nem is kert, csak 3 kis láda a ház előtt, amiben nekem fontos virágok vannak. A szülinapomra lányoktól kapott jácintok, nárciszok, vagy az anyák napi margaréta, begónia. Ettől nem túl egységes, de nekem gyönyörű. :)

(Noncsi hajszerkezete a saját keze munkáját dicséri, természetesen volt benne gumi, csak valahogy "elveszett" :) )

Anyukám, anyukám

Anyukám, anyukám, találd ki,

Hogy az én kincsem, ugyan ki?

Ki más is lehetne, ha nem te?

Ültess gyorsan az öledbe.

Mentovics Éva: Köszönöm, hogy itt vagy nekem!

Bármi bánat érte lelkem,

könny áztatta szemedet.

Örömömben, vígságomban

szemed velem nevetett.

Megtanítasz minden jóra,

repítesz a nagy hintán.

Rajtakapsz egy huncutságon,

szemed vígan kacsint rám.

Ha elestem, felemeltél,

megpusziltad sebemet.

Minden egyes mozdulatod

áthatja a szeretet.

Elmesélném, m'ért szeretlek?

Bíz, azt estig mondhatnám.

Köszönöm, hogy itt vagy nekem

édes, drága jó anyám!

(ebből le kellett vágni az elejét, hogy el tudjam küldeni mailben)