Az az elvetemült ötlet pattant ki a fejemből, hogy kellene egyet sétálni az erdőben a csajokkal. Lacira a nem túl lelkes jelző messze nem tükrözte a valóságot, nehezményezte, hogy nem tud kocsival jönni!!! És ha már itt lakunk, nem apróztam el, a cél a Hegyes-tető volt. Erre a Molnár-családot is sikerült beszervezni (persze, ők nem tudták, mire vállalkoznak!!!).
Már korán reggel beszereztem a szendvicsnek valót. 10 körül el is indultunk: 5 gyerek, 4 felnőtt.
Persze eleve esélytelennek tartottam, hogy fel is jutunk, az volt a fontos, hogy jól érezzük magunkat. A gyerekek meglepő módon jól bírták. Főleg a 6 évesek. A 3 éves korosztály átlagon felül teljesített. Egészen az utolsó emelkedőig jutottunk, ott Noncsi bemondta az unalmast. Mondjuk ekkor már 5km-t gyalogolt, jobbára hegynek fölfele. A nagyok viszont már annyira belelkesedtek, hogy láthatják a kilátót, hogy Laci elindult velük felfele, míg mi a 2db 3 évessel és az alig féléves Marcival elindultunk lefele. Noncsi kb 3 m megtétele után közölte, hogy ő aztán innen egy métert se sehova. Fogtam szegény gyereket, bedugtam a hátizsákba és irány tovább. Olyan fáradt volt, hogy bő 10 percig ordított, és csak nagy küzdelem árán tudtam csak meggyőzni, hogy a vaddisznók nem bírják a hangját!!! 2 percre rá mélyen aludt, így kb 4 km-t cipeltem a 15,5 kg-ját lefele a hegyről. Hát nem mondom, a dupla kondi-step-aerobic kb kismiska volt ahhoz képest, amit a hegyi séta művelt a combommal. Heti két-három ilyen, és nem lenne gond az alakformálással! :)
A lábam jó 2 órán át remegett utána. Szegény csajok hiába másztak fel a tetőre, a kilátó életveszélyes volta miatt le volt zárva. Két gombócos fagyival vigasztalódtak. :)
Majd itthon biciklire pattantak és este 7-ig csak pisilni mentek fel a lakásba. Olyan nagyon jó volt!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése