Az van, hogy már nincsenek illúzióim Szuper-anyuról. Néha azt gondolom, az a jó anya, aki elég kávét és nyugtatót tart otthon!!! :)
a reggeleink változóak. Néha szimplán idegesítőek, néha viszont katasztrofálisak. Mindig van valami ok, amiért valamelyik vonyít. Szerencsére többnyire felváltva tolják és amikor az egyik épp próbál meggyőzni, hogy inkább aznap este moziba kellett volna menni, amikor készült, a másik átmegy angyalba. Az egyik ilyenre példa, hogy ma Noncsi kb 15 perce folyamatosan bőgött. Miért? Mert először tettem gumit a hajába, utána a csatot. És ő fordítva akarta. Hiába szedtem ki, az nem volt úgy jó. És ilyenkor hiába próbálom vigasztalni, vagy fenyeget, vagy kérni, vagy elterelni a figyelmét, akkor a sírás toporzékolásba megy át. :) Így többnyire az van, ha nem sietünk, hagyom, hadd sírjon, aztán ha lenyugodott, megtárgyaljuk a komoly problémát.
És hogy ne cáfoljak rá a címre, a következő kép az volt, hogy Luca behozta Noncsi cipőjét, adott neki zsepit és felöltöztette. Hát ja. Ilyenkor kicsit elolvadok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése