Szeged

Pár héttel előbb foglaltunk csak szállást. Eleinte Alsópáhokra akartunk menni, de a fürdőt pont renoválják, aztán Tapolcára, de végül Szegedre foglaltunk. És milyen jól tettük, ugyanis csütörtökön már világossá vált, hogy az ország azon része megközelíthetetlen. Pénteken reggel még gyors telefon, hogy egyáltalán el merjünk-e indulni, de Lacit szerintem akkor sem lehetett volna visszafogni, ha atomtámadás éri az országot, nem hóvihar. Egész remek volt az út lefele, a hátsó ülésről érkező "Mikó éjünk má oda?" zavaró tényezőt úgy Kecskeméttől megpróbáltuk ignorálni.
A szálloda remek volt, a nap is kisütött. A kaja elég borzasztó volt, de nem ez volt a lényeg. A lányok egész nap pancsoltak, játszottak... Ami a vicc az egészben, hogy első délután összefutottam a szaunában legkedvesebb Jucink Imijével. Onnantól a csajok együtt bandáztak.
2007-ben voltam Szegeden utoljára. Rengeteg emlék fűz a városhoz, mert egy darabig ide jártam iskolába. Vasárnap szép időnk volt, hazafele tettünk egy kört a városban. Jól elfáradtak a csajok. Senki sem kérdezősködött, mikor érünk már haza... :)